Kerekerdő meséi

Mást sem hallani a gyerekekkel foglalkozó szakemberek szájából, csak azt, hogy mennyire fontos a mese a kicsik életében. Olyan kifejezésekkel találkozhatunk, mint a meseterápia vagy a mesepszichológia. Van már Népmese Világnap, Mesefesztivál és mesekutató titulus is. Ezzel én sem szállok vitába, hiszen kétségtelen, hogy a gyermek egész személyiségfejlődésében szerepet játszik többek között a mesehallgatás. Igen ám, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen formában történik! Milyen a jó mese? Milyen szempontok alapján válasszunk? Nézzünk át néhány kritériumot!

Milyen a jó mese?

• Élőszavas

Boldizsár Ildikó (meseszakértő) történethallgatási transznak hívja azt az állapotot, amikor megszűnik a külvilág, gondolatainkat felváltják a belső képek, amik a hallott szöveg közben megjelennek. Ugyanez történik a mi esetünkben is, amikor egy izgalmas könyvet olvasunk. Éppen ettől a belső képalkotástól foszt meg minket a különböző készülékekből érkező külső kép, amit készen kapunk.

A kisgyerekek sokszor még nem tudják megkülönböztetni a belső és a külső képet. A gond ott kezdődik, hogy a külső kép nem segít a feldolgozásban (nincs belső kép, nincs feldolgozás!), sőt éppen ellenkezőleg olyan információkkal lehet tele, amit a gyerek életkorából adódóan nem tud értelmezni. Ezek a feldolgozatlanul maradt ingerek feszültséget keltenek, indulatok felhalmozódását generálják. (Mi zajlik a gyerek agyában, ha tv-znek?)

A diafilm egy jó alternatív választási lehetőség, néha mi is szívesen megnézünk egy filmet olvasás helyett, de nem válthatja ki a hagyományos meseolvasást. "A látott mese, nem mese." (Vekerdy Tamás)

A gyerekek 4-5 éves korban kezdik el szétválasztani a valóság elemeit a meseelemektől, ezt nevezik kettős tudatnak. Ekkor is beleéli magát a mesébe, de már nem hiszi el, hogy a szőnyeg tud repülni. Ez a gyermeki képzelet egyik alapköve, és a játékuk során is ezt használják.

• Életkornak megfelelő

A kettős tudat kialakulása előtt ne olvassunk hosszabb, bonyolultabb tündérmeséket, mert a kisgyerek egyrészt nem érti, másrészt nem tudja kivárni a végét, a boldog kifejletet, és a lezáratlanság miatt szorongás alakulhat ki.

• Élethelyzethez igazodik

Minden szituációhoz illik egy mese! A lényeg azonban, hogy ne a problémára keressünk egy mesét, hanem a vele járó lelki állapotokra, érzésekre.

• Nem mindig van "happy end"

Alapvető emberi értékekekről, témákról kell szólnia, és nem feltétlenül kell jól végződnie, hiszen a mesék nem hazudnak, hanem támaszt nyújtanak. Céljuk, hogy tanítsanak, vagy csak megvígasztaljanak. Megmutatják, hogy ha a történet vége nem boldog, akkor valamelyik szereplő nem jól gondolkodott a mesében.

• Csak meséljünk!

Nem kell levonni az erkölcsi tanulságokat! A mese fogja nevelni a gyermeket, kapaszkodókat ad, amelyeket úgy használ majd fel, ahogy az számára a legmegfelelőbb.

• "Fej"-mese

A fejből mondott mese még nagyobb élményt nyújt a gyerekeknek, mert mélyebb kapcsolat alakul ki a mesemondó és a mesehallgató között, valamint erőteljesebb hatás érvényesül. Ezért érdemes néha saját szavainkkal elmesélni a kedvenc meséket. Sokat segít, ha a mesélő is elképzeli a belső képeket!
"Találjatok ki ti meséket! Nem baj, ha rosszabbak, gyengébbek, ha kisebb a szókincsük. A gyerekek veletek együtt csinálják a belső munkát, a ti kreativitásotokat is élvezik, nekik ez rendkívül vonzó és leköti őket." (Rudolf Steiner idézi Vekerdy Tamás)

Itt nagyon sok JÓ mesét találtok, szerintem az egyik legjobb portál!

Mesemondó játékötletek:

• Mesemondó kártyajáték: Bolti változata is van, de lehet házilag is gyártani kártyákat, nyomtatni képeket. A szabályokat mi is kitalálhatjuk, a lényeg a közös meseszövés.
• Szétvágott mese: Válasszunk egy mesét, készítsünk kártyákat a főbb jelenetekről, és a gyermek próbálja meg helyes sorrendbe rakni, de az is vicces lehet, ha direkt felcseréljük azt. Lehet több mesének az eseményeit is összekeverni, a feladat pedig az elemek párosítása az adott mesékhez.
• Mese kvíz: Ha jó sok mesét megismertünk, rendezhetünk kvíz vetélkedőt az egész családnak.
• Nyitott mesék: Vannak olyan mesék, amik direkt nincsenek befejezve, ránk vár a feladat, hogy olyan vége legyen, amilyet szeretnénk.
• Készítsünk bábokat, amikkel el lehet játszani egy-egy történetet. A mesedramatizálás nem csak komplexen fejleszti a gyermek képességeit és egész személyiségét, ez a játék olyan utat nyit meg felnőtt és gyermek között, ami eddig zárva volt!
• Ha találunk egy humoros, rövid mesét, amiben a szereplők sokszor ismétlődnek, társítsunk valamilyen cselekvést minden szereplőhöz, amit teljesítenie kell, ha hallja. Pl.: Répa mese: Ha azt hallod, hogy répa-feküdj hanyatt, nagyanyó-guggolj le, nagyapó-állj lábujjon, kutya-fuss egy kört stb.

A meseillusztráció készítése jó lehetőség a levezetésre. Jelenítsen meg valamit a meséből! Itt szabad kezet kell adni a technikát és a témát illetően. Ha a gyermek nem szeret rajzolni, akkor biztosítsunk festéket, gyurmát, színes papírt, ollót, ragasztót, amink csak van!

Bábokat készíteni nem nehéz, a legegyszerűbb formában is betöltik a szerepüket, akár ki is nyomtathatjuk őket az internetről. A közös játék után, a gyermek szabadon fel fogja tudni használni őket. A bábok az önálló játék részeivé fognak válni, fejlesztve kreativitását, képzelőerejét, nyelvi képességeit.
Ha megmutatod az irányt, Ő végig fog menni az úton!

Néhány bábkészítési ötlet

Mesés napot Mindnekinek!