Ugrás a fő tartalomra

Követem

"Hányszor mondjam még..."

Életünkben rengeteg szabályt kell betartanunk ahhoz, hogy a társadalom elfogadott tagjai legyünk. Mindenki egyetért azzal, hogy szabályokra szükség van, mert az teremti meg többek között számunkra a biztonságot, az igazságos bánásmódot és a békés együttélést. Ez a gyermeki világban -a családban- sincs másképp! A kiegyensúlyozott fejlődés elengedhetetlen feltétele a napirend mellett, a mindenki által elfogadható és betartható, következetes, de azért valamennyire rugalmas szabályrendszer. Ez a két rendszer keretet ad a család minden tagjának, ami között tudható, hogy kinek mi a dolga. Így az állandó fegyelmezést felváltja a kiszámítható rutin.
Mi a lényeg?
  • Minden szabály valamilyen célt kell, hogy szolgáljon! (Fordítsuk le ezt a célt a gyerek nyelvére, hogy megértse!)
  • Ne legyen belőlük sok (10 alatt)! Gondoljuk át alaposan mi az, ami számunkra jelen pillanatban a legfontosabb, és miért! Érdemes átgondolni, hogy mennyi felesleges szabályt próbálunk ráerőltetni a gyerekre, amik lehet, hogy nem is annyira lényegesek. 
  • Olyan érthetőnek kell lenniük, mint a napirend elemeinek! Kis képekkel segítsük a beépülésüket. El kell magyarázni a betartásuk szükségességét, mert a gyerekekben még nem mindig állnak össze az ok-okozati kapcsolatok. 
  • A példamutatás elsődleges, mi vagyunk a minták! Mutassuk meg, hogy nekünk is vannak szabályaink, amiket be kell tartanunk. (Ha nem tennénk be a ruhákat a mosógépbe, és teregetnénk ki őket, akkor nem lenne tiszta öltözéke a családnak, ha apa nem menne el dolgozni, nem lenne miből ételt vennünk, stb.)
  • Vonjuk bele a gyermeket is a szabályok letisztázásába! Kérdezzük meg őket: "Szerinted anyu/apu/testvér milyen szabályokat tartson be?" (Természetesen a józan ész határain belül mozogva.) A családi kupaktanács remek lehetőség ezek megbeszélésére, ami az egymás iránti tisztelet gyakorlására is lehetőséged ad. 
Miért szegi meg őket? Néhány lehetséges válasz:
  • Mert gyerek! Dacol,  vagy feszegeti a határokat, hogy megtudja hol vannak. 
  • Esetleg érzi a szülői kontroll, vagy figyelem hiányát, és így akarja felkelteni azt.
  • Nem egyértelműek a szabályok, vagy nincsenek érthetően kommunikálva. A hangsúlyt helyezzük a miért szükséges ez? kérdés megválaszolására.
  • Nincs, vagy nem belátható a következménye annak, ha nem tartja be azokat.
A gyermek szabályokhoz való hozzáállása nagymértékben függ a mi személyiségünktől és nevelési stílusunktól is. (Te milyen szülő vagy?)

Mit tehetünk, ha nem tartja be a szabályokat?
  • Egyszerűen, röviden és határozottan emlékeztessük a gyermeket az aktuális szabályra. (Egyszer! Ne tízszer!)
  • Legyen egy állandó kimenetele a szabályok be nem tartásának, ami logikus (vagyis az adott szabályhoz kapcsolódik). Pl.: Ha nem akarja elpakolni a játékait maga után, a földön lévő, otthagyott játékokat bele fogjuk rakni egy dobozba, és elrakjuk őket bizonyos időre. Közben elmagyarázzuk, hogy számunkra fontos, hogy az otthonunkban rend legyen, ezért takarítunk ki, stb., és az a szabály, hogy ebben mindenki részt vegyen. Ha nem tud rendet tartani a játékai között, akkor csökkentjük azok számát addig, amíg be nem tudja tartani ezt a szabályt.
  • Törekedjünk olyan következmények felállítására, amik nem büntetésre, hanem a hiba kijavítására szolgálnak. A következetesség betartásában segíthet, ha leírjuk magunknak. (Súlyosabb esetekben sokat segíthet az eseménynapló készítése.)
  • Humorral és játékkal oldhatunk a feszültségen! Például játszunk sok (életkornak megfelelő!) társasjátékot, ahol ugyancsak sok szabályt kell betartani.
Akit érdekel, itt olvashat további jó nevelési ötleteket, tanácsokat bővebben: Mit tehetek, mint szülő?

Játékötletek rendrakáshoz:
  • Zenés rendrakás: Mire véget ér a zene, rendnek kell lennie! Megállíthatjuk időnként a számot, ilyenkor mozdulatlanná kell válni (hasonló a szobros játékhoz).
  • Dobókockás pakolás: Annyi játékot kell elraknia, ahányat dobott.
  • Több gyerek estében játszhatunk "időzített bombát": Egyesével, egymás után pakolnak a gyerekek, akinél megszólal a konyhai vekker, annak vissza kell tennie a játékot a földre, és ő kezdi az új kört.
  • Rendrakó mondóka: 
Csiribú - csiribá, hókusz – pókusz, kipp és kopp
Rakjunk rendet itt és ott!
Egyet jobbra, egyet balra, egyet tegyél fel magasra!
Mire tízig számolunk, mindent helyre is raktunk.
Egy, kettő, három...


Kézműves: Tavaszváró napocska ötletek
Mozgásos szabályjáték: Valami sárga és gömbölyűt tartok a kezembe, ez lesz a napocska. Elindul a napocska az útjára: lehet szaladgálni, emelem lassan oldalról a fejem felé, eléri a delet, amikor a legmagasabban van, és folyamatosan nyugovóra tér (átveszem a másik kezembe és eresztem lefelé): a gyereknek figyelnie kell, és amikor teljesen lenyugszik a nap, vissza kell térnie a kijelölt helyre, és aludnia. Folyamatosan játszuk.

Akit megfog a téma, annak meg lehet vizsgálni azt, hogy mi is az a Nap? Lehet beszélgetni a bolygókról, képeket nézegetni, stb. 


Jókedvű nevelést Mindenkinek!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Testvérháború

Jó, ha az embernek van testvére! Főleg, ha nem is egy, hanem több. Sok gyerek kéri az anyukáját, hogy legyen még egy baba a családban, mert ő is kistestvért szeretne. Egy testvér a legszebb ajándék lehet az élettől, de bizony vannak időszakok, amikor ezt a gyerekek nem feltételenül gondolják így. A testvérféltékenység természetes dolog, azonban a vele való megküzdés, vagy a jelenség helyes kezelése már nem magától értetődő. A szülőknek sok fejfájást okoz az örökös harc, veszekedés, verekedés, igazságtétel. Azonban elsősorban ők nyújthatnak segítséget ezen helyzetek megoldásához, és a jó testvérkapcsolat kialakításához. Vekerdy Tamás szerint, az elsőszülött gyermeknek nehezebb dolga van, hiszen ő volt egyedül. Neki kell alkalmazkodnia az új életkörülményekhez, amit a kistestvér okoz. A megváltozott környezet rengeteg új szabályt (főleg tilalmakat) és érzéseket szül. Az érzelmek komplexebbé válnak, a szeretet és a gyűlölet keveredik egymással. Előtérbe kerül a féltékenység, a

Kerekerdő meséi

Mást sem hallani a gyerekekkel foglalkozó szakemberek szájából, csak azt, hogy mennyire fontos a mese a kicsik életében. Olyan kifejezésekkel találkozhatunk, mint a meseterápia vagy a mesepszichológia. Van már Népmese Világnap, Mesefesztivál és mesekutató titulus is. Ezzel én sem szállok vitába, hiszen kétségtelen, hogy a gyermek egész személyiségfejlődésében szerepet játszik többek között a mesehallgatás. Igen ám, de egyáltalán nem mindegy, hogy ez milyen formában történik! Milyen a jó mese? Milyen szempontok alapján válasszunk? Nézzünk át néhány kritériumot! Milyen a jó mese? Élőszavas Boldizsár Ildikó (meseszakértő) történethallgatási transznak hívja azt az állapotot, amikor megszűnik a külvilág, gondolatainkat felváltják a belső képek, amik a hallott szöveg közben megjelennek. Ugyanez történik a mi esetünkben is, amikor egy izgalmas könyvet olvasunk. Éppen ettől a belső képalkotástól foszt meg minket a különböző készülékekből érkező külső kép, amit készen kapunk

Ovis NAPIREND otthon is!

Egy jól meghatározott napirend elengedhetetlenül fontos a kisgyermekesek életében. Ennek fő célja nem a korlátozás, vagy a szabályok felállítása és betartatása, tehát nem a család szabályrendszerével egyenlő. A napirend állandósága, a tevékenységek ismétlődése biztonságot nyújt a gyerekek számára. A jövőre vonatkozó tudás, a kiszámíthatóság megnyugtatja őket, csökkenti a kiszolgáltatottság érzését, és növeli a bizalmat önmagukban és a környezetükben egyaránt. Azonban nem csak a kicsik számára létszükség az átlátható időbeosztás, hanem a szülőknek is. Nyugodtabb gyerek = nyugodtabb szülő! Csökkenti a stresszt, jobban tervezhetővé válik a rendelkezésre álló idő, úgy érezhetjük az irányítás a mi kezünkben van, ezáltal produktívak tudunk lenni. Ez hatással lehet egész lényünkre, könnyebben megküzdünk a nehézségekkel, és azonnal jobban fogjuk érezni magunkat. Az intézményi nevelés színhelyeinek (bölcsőde, óvoda, iskola) erősen struktúrált napirendjei vannak, amik jól illeszkednek